Fotók: Így találta Nasa az óceánt a szaturnusz holdján

A Saturn harmadik legnagyobb holdja egy 300 mérföldes hógolyó, amely jeges orrát permetezte az egész anya bolygójára, mindaddig, amíg megfigyelhetjük. Enceladus déli sarkvidékét aktív gejzírek jellemzik (a NASA több mint 100 „kriovolkánot számol”), amelyek víz- és szerves anyagból származó hulladékokat távolítanak el a hold fagyott felülete felett.

A hétéves fotók és adatok elemzése után a NASA kutatói most azt gondolják, hogy ismerik a jégszórók forrását: A gömböt átölelő óceán a befagyott felület alatt rejtett.

A 2004 óta a Szaturnust keringő Cassini űrszondán keresztül gyűjtött adatok felhasználásával a kutatók közvetett módon meg tudták határozni, hogy mi található Enceladus felszíne alatt - vagy így állítják egy, az Icarus folyóiratban közzétett tanulmányban.

"Ez egy nehéz probléma, amely évekig tartó megfigyeléseket és számításokat igényelt a különféle tudományágak gyűjteményével, de bízunk benne, hogy végre rendben vagyunk" - mondta Peter Thomas, a Cornell Egyetem Cassini képalkotó csoportjának a NASA blogbejegyzésében.

A kutatók enceladus körüli pályán enyhe "hullámokat" (libration-ként) mértek, amelyek arra a következtetésre késztették őket, hogy a hold fagyott kéregének mélyén eltemetett globális víz óceán egy sziklás mag tetején ül.

"Ha a felület és a mag szorosan összekapcsolódnának, akkor a mag annyi holttestet biztosítana, hogy a hullám sokkal kisebb legyen, mint amire gondolnánk" - mondta Matthew Tiscareno, a SETI Intézet Cassini résztvevő tudósa és társszerzője. a papír. "Ez bizonyítja, hogy a folyadéknak globális réteggel kell elválasztania a felületet a magtól."

A tudósok még mindig nem egészen biztosak abban, hogy milyen mechanizmus akadályozta meg az Enceladus felszínének a szilárd anyag befagyását (nem is beszélve a felszínen megfigyelhető geológiai tulajdonságokról). Lehet, hogy a Saturn gravitációs vonzása több belső hőt generál, mint azt korábban feltételeztük, vagy valószínűleg rejtett hidrotermikus aktivitás, amint ezt egy külön kutatócsoport javasolta az év elején. A projekt tudósai már fontolgatják azokat a tanulmányokat, amelyek képesek lehetnek megoldani ezt a kérdést.

A közeljövőben a tudósok közeli képet fognak látni a holdról, amikor Cassini csak 30 mérföldes repülést hajt végre a hold felszíne felett október 28-án.

1 Művész által az óceán renderelése

A művész illusztrációja megmutatja, hol lehet ez a globális óceán a bolygó többi részéhez viszonyítva.

Hitel: NASA / JPL-Caltech



2015. május 10

Ez a drámai kép a jobb oldalról a Saturnából visszatükröződő fényt, a bal oldalon a közvetlen napfényről származó napfényt mutatja.

Kredit: NASA / JPL-Caltech / Űrtudományi Intézet



2014. október 20

Ez a kép az apró, 313 mérföldes Enceladusot (bal alsó sarok) mutatja az anya bolygójához képest.

Kredit: NASA / JPL-Caltech / Űrtudományi Intézet



2014. november 30

Ez a szög a geotermikus fúvókák függönyét mutatja a hold felszínén.

Kredit: NASA / JPL-Caltech / Űrtudományi Intézet



2012. március 10

Úgy néz ki, mint egy hatalmas hógolyó.

Kredit: NASA / JPL-Caltech / Űrtudományi Intézet



2010. április 7

Itt sok törés látható a hold felszínén.

Kredit: NASA / JPL-Caltech / Űrtudományi Intézet



2013. április 2

Ez a háttérvilágítású kép Enceladus nagy kontrasztú hullámait mutatja.

Kredit: NASA / JPL-Caltech / Űrtudományi Intézet



2013. május 1

Enceladus drámai rése.

Kredit: NASA / JPL-Caltech / Űrtudományi Intézet



2013. január 18

Egy újabb gyönyörű lövés Enceladusról és tollajáról.

Kredit: NASA / JPL-Caltech / Űrtudományi Intézet



2011. október 1

Ez a drámai kép az előtérben részben elsötétített Enceladusot, a háttérben húga holdját Titánt ábrázolja.

Kredit: NASA / JPL-Caltech / Űrtudományi Intézet



2012. április 14

Közeli kép az Enceladus fagyott felületéről.

Kredit: NASA / JPL-Caltech / Űrtudományi Intézet