A múlt héten három bejelentést hallottunk, amelyek együttesen nagy hatással lehetnek arra, hogy milyen kiszolgálók néznek ki az elkövetkező években. Először, az Intel bejelentette, hogy frissíti majdnem a teljes szerverprocesszor sorozatát. Ezután a HP bejelentette, hogy az első kiszolgálót szállítja a Project Moonshot mikrokiszolgálók családjába, amely több különféle kicsi kiszolgálót tesz lehetővé. Végül az IBM bemutatta a Flash Ahead kezdeményezést, amely a flash-tárolóeszközök használatának fokozására irányul a szervereknél, az új flash-tárolórendszerek új családjának vezetésével. Mindegyik külön-külön érdekes volt, ám együttesen azt sugallják, hogy a szerver világ drámaian átalakul.
Egy dolog, amit meg kell jegyezni, hogy a PC-kkel ellentétben a szerver értékesítése továbbra is meglehetősen erős. Gartner szerint a szerverbevételek várhatóan 3, 5 százalékkal növekednek az előző év azonos időszakához képest 2013-ban, a szállítmányok pedig 4, 9 százalékkal növekednek. De ezen belül vannak nagy változások. Egyre inkább a legnagyobb webes méretű vállalatok saját szervereket terveznek, gyakran a nagy tajvani ODM-ekkel (eredeti gyártók), amelyek egyedi kiszolgálókat hoznak létre csak nekik.
Az Intel új processzorai
A múlt heti bejelentések közül az Intel új szerver vonal bizonyos tekintetben a legszokásosabb. A cég új chipeket mutatott be a szerverek hatalmas kínálatában, az Atom chipektől a mikrokiszolgálókig és a Xeon E7-ig, a hatalmas négy-nyolc foglalatos gépektől.
A vállalat bejelentette, hogy Atom 1200 processzora, Centerton néven ismert változata már elérhető, és része volt a HP Moonshot bevezetésének. Ez egy 32 nm-es kétmagos processzorcsalád, amely 1, 6 GHz és 2, 0 GHz közötti sebességtartományban működik, és a hőtervezési teljesítmény (TDP) 6, 1-8, 5 W; akár 8 GB RAM-ot képes kiszolgálni, több mint sok konkurens mikroszerver-chip-kivitelnél.
Ezt az év későbbi szakaszában egy Avoton nevű 22 nm-es verziójú chip fogja követni, amely egy új, Silvermont néven ismert mikroarchitektúrára épül. Az Intel szerint ez 50% -kal javítja a teljesítményt, és tartalmaz egy integrált Ethernet vezérlőt. A társaság bejelentette a Briarwood-ot is, amely egy 32 nm-es verzió, amely a tárolási piacra irányul, és a Rangely, egy soron következő 22 nm-es verziót, amely hálózati és kommunikációs infrastruktúrára irányul.
A kis, hagyományos kiszolgálókkal kapcsolatban az Intel a Xeon E3 családjának következő verziójáról beszélt, a Haswell architektúrán alapuló 22 nm-es verzióról, amely várhatóan megjelenik a Core asztali és laptop alkatrészeiben az elkövetkező néhány hónapban. A Sandy Bridge architektúrán alapuló meglévő E3-hoz hasonlóan az új E3-1200 v3 többnyire egy asztali chip, amelyet kis méretű, egyetlen foglalatú kiszolgálók számára állítottak fel. Idén később lesz elérhető két- és négymagos verzióban. Az Intel szerint a legalacsonyabb TDP 13 watt lesz, az előző verziókhoz képest.
Az a processzor, amelyet a tradicionális vállalati piacra célzott szervereknél látok legjobban, a Xeon E5, amelyet egy- és kétcsatlakozós kiszolgálókhoz terveztek. A vonal munkafúrása a Xeon E5, amely a legtöbb kiszolgálónak felel meg. A jelenlegi verzió egy Sandy Bridge-EP néven ismert kialakításon alapul, és hat magra épül. Az Intel a múlt héten elmondta, hogy a 22 nm-es, Ivy Bridge-EP néven ismert változat elérhető lesz a harmadik negyedévben, és akár nyolc maggal fog rendelkezni.
Végül, a csúcskategóriához az Intel bejelentette Xeon E7 új verzióját, legfeljebb 10 maggal, amely négy- és nyolccsatlakozó szervereket céloz meg. Ez a Ivy Bridge-EX néven ismert processzor várhatóan a negyedik negyedévben fog működni, és nyolc processzoros konfigurációban akár 12TB RAM-ot is lehetővé tesz.
Amit egy másik szintre visz, az Intel bejelenti egy új rack méretű architektúra tervét, amelynek kialakítása magában foglalja a CPU, a memória, a tárolás és a hálózatépítés külön alrendszer szintű moduljait, saját fotonikájával és szerver szövetével. Az ötlet, amint az ilyen tervek esetében jellemző, egy sűrűbb, de rugalmasabb szerver kialakítás. Láttuk, hogy sok egyes gyártó bejelenti saját állványrendszereit, és a közelmúltban egy nyitottabb megközelítést (Open Rack néven hívják fel), ezért érdekes lesz megnézni, hogy az Intel képes-e előrehaladni saját terveivel.
HP Moonshot
A múlt héten a HP bejelentette, hogy a Project Moonshot szerverein elérhetőek az első bejegyzések. Ez kissé antimimaktikus volt, mivel már tudtuk, hogy ezek a termékek az Intel Atom 1200 (néha "Centerton") chipeket fognak használni. Ennek ellenére a koncepció minden bizonnyal kényszerítő.
Az első ajánlatban, amelyet Moonshot 1500 szerverháznak is nevezünk, egy 4, 3U-os eszköz lesz, amely 45 Atom-alapú szerverpatronra képes. A HP már futtatja a Moonshot szervereket a weboldalán, és azt mondta, hogy a teljes webhely ilyen szerverekre történő futtatásához csak a 12 60 wattos izzó által megkövetelt energiát kell felhasználnia. Összességében a vállalat szerint a Moonshot szervereknek akár 89 százalékkal kevesebb energiát, 80 százalékkal kevesebb helyet és 77 százalékkal kevesebb költségeket kellene felhasználniuk, mint a hagyományos szervereknél.
A HP jövőbeli kiszolgálókazettákat kínál különféle architektúrákon, beleértve az egyéb Intel processzorokat is, beleértve az AMD-t, és talán ami a legérdekesebb, az ARM-alapú szervergyártók, köztük az AppliedMicro, a Calxeda és a Texas Instruments.
A bejelentés körül az AppliedMicro elmondta, hogy az X-Gene lesz az első 64 bites ARM, amely nyolc nagyteljesítményű magot tartalmaz, 2, 4 GHz-ig. A Calxeda szerint szerverei négy ECX-1000 processzort tartalmaznak, amelyek 1, 4 GHz-en működnek, mindegyikük 4 GB-os DRAM címezhető memóriával rendelkezik.
Néhány ARM-alapú szervert láttunk a közelmúltban, de valószínűleg egy nagy gyártóra, például a HP-ra van szükség, hogy ez sokkal inkább mainstream legyen. Az ARM-kiszolgálók manapság gyakran korlátozottabb memóriakapacitással rendelkeznek, mint az Intel-kiszolgálók (mivel a legtöbb 32 bites, 4 GB-os kapacitású), ám az ARM-processzorok 64 bites változatai sokkal jobb címezhető memóriával érkeznek. Az ARM támogatói sokkal kevesebb energiaigényt biztosítanak a szerver teljesítményének biztosítására, bár az Intel és az AMD az X86 energiafelhasználásának csökkentésére is törekszik.
Eddig úgy tűnik, hogy az ilyen mikroszerverekre a legszélesebb körben számítanak olyan alkalmazásokra, mint például a webhelyek futtatása, amelyek általában IO-intenzívebbek, mint a processzorok. Ha a közgazdaságtan nagyobb alkalmazásokon is képes működni, valódi játékváltó lehet.
Az IBM minden Flash-et kiad
Végül, múlt csütörtökön részt vettem egy olyan rendezvényen, ahol az IBM kijelentette, hogy a flash memória "csúcspontján" van, és ezzel minden flash rendszert gazdaságossá és praktikássá tesz számos alkalmazás számára. A cég bejelentette, hogy 1 milliárd dollárt költ a kutatás-fejlesztésre a flash-alapú megoldásokra, és kijelentette, hogy tucat "kompetenciaközpontot" hoz létre, amelyek koncepció-bizonyító forgatókönyveket futtatnak a vaku teljesítményének bemutatására.
A legkézzelfoghatóbb termék azonban a flash memória tároló tömbjeinek új sorozata volt, amely technológián alapult, amelyet a cég megszerez a Texas Memory Systems-től. Ezek 1U egységek, amelyek beleférnek egy szerver rackbe, és mindegyik egység képes 12 2 TB modul tárolására. Ez azt jelenti, hogy minden egység legfeljebb 20 TB flash memóriát képes tárolni a RAID 5 vagy 24TB flash memória a RAID 0 esetén. Egyetlen állvány képes tárolni a petateit flash memória tárolását. Az sok.
A speciális modellek között szerepel az "eMLC" vakukon alapuló FlashSystem 820 és 810, valamint a magasabb árú SLC vakukon alapuló FlashSystem 720 és 710. (Az IBM szerint a vállalati MLC vaku 30 000 olvasási-írási ciklusra jó, míg az SLC 100 000 ilyen ciklusra jó. A tényleges NAND flash memória a Toshibából származik.)
Steve Mills, az IBM szoftver- és rendszerekért felelős alelnöke és csoportvezetője megjegyezte, hogy az elmúlt 10 évben a CPU teljesítménye nyolc-tízszeresre nőtt, a DRAM teljesítménye hét-kilenc, a hálózati sebesség 100-szor, a buszsebesség pedig 20-szor, de a lemez sebessége csak 1, 2-szer jobb. A vaku használatával következetesebb késést kaphat - akár 100 mikrosekundumig, és így következetesebb teljesítményt nyújthat.
Ugyanolyan fontos, hogy egy nagyméretű, vakuval rendelkező rendszer általános rendszerköltsége akár 30 százalékkal is alacsonyabb lehet, mint egy normál tárolórendszerrel, alacsonyabb környezeti és energiaköltségek, magasabb tárolási kihasználtság, kevesebb kiszolgáló igénye és így alacsonyabb költségek miatt karbantartási és szoftverlicenc-díjak.
Megjegyezte, hogy míg az olcsó lemezek egy vállalati tárolórendszeren belül csak 2 dollárba kerülhetnek gigabájtonként, a nagy teljesítményű lemezek 6 dollárt fizethetnek gigabájtnál. A legmagasabb szintű, teljesítményhez kapcsolódó alkalmazások esetén a merevlemezek gigabájtonként 30–50 dollárba kerülhetnek, mivel az alkalmazások csak a meghajtók külső széleit használják a merevlemez-fej utazási idejének csökkentésére. Ezzel szemben az IBM új FlashSystems utcai ára körülbelül 10 USD / GB lenne, ami hatékonyabbá teszi őket. (Nyilvánvaló, hogy a vállalati tárolás ára sokkal magasabb, mint a nyers memória vagy a fogyasztói minőségű lemezek.)
Egy bemutató összehasonlította a rendszert a FlashSystem 820 egységek négy elemével, amelyek egy Power 780 kiszolgálón futnak, 128 maggal és DB2-vel, hasonló konfigurációval, akár 18 állványra 5000 merevlemezzel, vagy nyolc állványra hagyományosabb tárolóeszközökkel, beleértve a 2500 merevlemezt és 128 SSD-t.. Az IBM szerint a flash rendszer 37-szer kevesebb energiát használt, és 11-szer olcsóbb volt. A flash rendszer szakaszonként több mint 43 000 tranzakciót és több mint 1, 3 millió IOP-t nyújtott. Az IBM szerint a teljes szervercsomag akár 22 millió IOP-t is biztosíthat.
Különféle ügyfelek beszéltek a rendszer korai verzióinak használatáról, köztük a Sprint, a Kroger, a Thomson Reuters és a Vion Corporation (amely rendszereket árusítanak kormányzati ügynökségeknek) képviselői. Nem meglepő, hogy a válaszidő javításáról beszéltek, miközben csökkentik a helyet és az energiafogyasztást.
Általában egyetértettek abban, hogy még mindig van nagy hely a hagyományos tároláshoz, de az összes vaku-tömböknek sokkal inkább van értelme, mint általában vélekednek.
A változó szerverpiac
Összességében ez a három bejelentés (és más hasonló tervek, amelyekről az elmúlt hónapokban hallottunk) rámutatnak arra, hogy a szerverpiac hogyan változhat az elkövetkező néhány évben. Ezek viszont mindenféle új kérdést feltesznek a vállalatok számára, amelyek kiszolgálókat telepítenek.
Sok új rack- és szövet-bejelentés található: az AMD a FreedomMabric-ot a SeaMicro-akvizíció részeként; Az Intel e héten bejelentette; és az Open Compute szervezet rendelkezik Open Rack szabványával. Az egyes szervergyártók saját védett megoldásokkal rendelkeznek, ideértve a HP-t mind a Moonshot-kiszolgálókkal, mind annak régóta fennálló rack-megoldásaival, amelyek versenyeznek az IBM, a Dell és a Cisco kínálatával. Ez fokozza a versenyt ezekben a mintákban.
Már látottunk új típusú szerverprocesszorokat - nem csak a csúcskategóriás chipeket, hanem most a mainstream processzorokat, sőt még a kis teljesítményű processzorokat is, amelyek célja a mikrokiszolgálók. Lehet, hogy a mainstream piac nem olyan uralja az x86, mint eddig, mivel új ARM-alapú szerver chipek jönnek piacra. A vállalatoknak meg kell határozniuk, hogy mely típusú processzor bizonyul a legmegfelelőbbnek az egyes alkalmazásokhoz.
A flash tárolás egyre nagyobb teret nyer, bár az adatközpontban, leginkább szerveroldali bővítőkártyaként vagy alsóbb szintként a többszintű tárolótömbben. Most az összes vaku megoldások versenyképesebbé válnak. Időközben, mivel a kiszolgáló processzorok több RAM-ot tudnak kezelni, valószínűleg teljesebben láthatjuk a memórián belüli megoldásokat.
A közelmúltig a legtöbb szervert vásárló vállalat döntően meglehetősen korlátozott számú választási lehetőséget választott: rack vagy standard szervereket; kettős vagy négy aljzat; Cisco, Dell, HP, IBM vagy valamilyen kisebb gyártó; és melyik Intel processzor illeszkedik a számlához. Most több lehetőség és választás lesz, és az eredmény megváltoztatja, hogy hány adatközpont-kiszolgálót terveztek.
