Itthon Előre gondolkodás Moma: gondolkodógépek mint művészet

Moma: gondolkodógépek mint művészet

Videó: HOW TO SEE | Surrealist Women Artists (November 2024)

Videó: HOW TO SEE | Surrealist Women Artists (November 2024)
Anonim

Néhány héttel ezelőtt lehetőségem volt arra, hogy csatlakozzam a barátaimhoz a New York-i CTO Club-ban egy új, "Gondolkodó gépek: Művészet és tervezés a számítógépes korban, 1959-1989" című kiállítás turnéjára.

Ebben a kiállításban a kurátorok a korai számítógépek és alkatrészek terveit egymás mellé állították, és ezeknek a gépeknek a ihlette művészeti alkotásokkal rendelkeztek (és magukba foglaltak néhányat). Az előadó, Heather Hess elmondta, hogy sok művészt befolyásoltak a gépek, de azt is megmutatták, hogy ma már a számítógépeket fontos műalkotásoknak tekintjük.

A korai számítástechnika rajongójaként sok a megjelenő gép iránt érdeklődött. Egyesek meglehetősen homályosak, mint például az 1965. évi Olivetti Programma 101, amelyet a múzeum Mario Bellini által tervezett asztali számítógépek korai elődjének ír le. Mások híresebbek, mint például az eredeti Apple Macintosh, a Macintosh XL (amely Apple Lisa-hoz hasonlít, de más szoftvert futtatott) és az IBM ThinkPad 701 pillangóbillentyűzettel.

A kiállítás középpontjában egy 1983-ból származó Thinking Machines CM-2 (fent), amelyet Tamiko Thiel, Danny Hillis, Gordon Bruce, Allen Hawthorne és Ted Bilodeau terveztek. A kiállítás szerint a CM-2 lámpái villogtak, és egy barátom, aki a Think Machines-en dolgozott és nemrégiben segített a kiállításon, azt mondta, hogy egyszerűen csak egy "Random and Pleasing Lights" nevű programot futtat.

Számos elem is megjelenik a kijelzőn, ideértve a Texas Instruments korai logikai chipjének tervezését és az IBM 305 RAMAC (Random Access Method of Accounting and Control) vezérlőpaneljét.

A művészet szempontjából az egyik legfontosabb: Beryl Korot többcsatornás videoinstaláció, amely egy Jacquard szövőszék használatát ábrázolja egy anyag szövéséhez, és összehasonlítja a szövőszék térbeli kódjait a számítógép tárolási mintáival. A kiállításon megtalálhatók a Radical Software elnevezésű kiadvány másolatai is, amelyek kiemelte a számítástechnikával informált művészetet.

A többi kiállított mű alkotja: Vera Molnár korai plottergrafikáját (fent), Gianni Colombo által tervezett pulzáló fadarabot, valamint John Cage és Lejaren Hiller alkotásait.

A kiállítás nem tesz különbséget a gépek és a művészet között, hanem maguk a gépek terveit tekintik fontos ipari tervezésnek. Például egy Richard Hamilton művész által az Ohio Scientific számára 1985-ben tervezett DIAB DS-101 a Synaptics korai ideghálózatának diagramja alatt látható.

Ez nem egy nagy kiállítás, de érdekes volt ellátogatni, és megnézni, hogy a múzeum hogyan kezeli a gépek által inspirált művészetet és a tényleges gépek tervezését művészetként. A kiállítás április közepéig tart.

Moma: gondolkodógépek mint művészet