Az automatizálás vegyes érzésekhez vezet a tudásmunkások körében

A Market Cube piackutató cég által a Smartsheet projektmenedzsment (PM) nevében készített felmérés szerint a három információs dolgozó közül egy úgy gondolja, hogy munkáját helyettesítheti automatizálás. A válaszadók nagyjából azonos aránya szerint az automatizálás elbocsátást eredményezne a saját vállalkozásukban.

A válaszadók hatvanöt százaléka már használ bizonyos típusú automatizálást a napi munkájában, és hasonló szám szerint a vállalkozásuk azon munkálkodik, amely napi munkáját még nem automatizálta. A válaszadók hatvan százaléka mondta, hogy úgy gondolja, hogy az automatizálás magasabb országos munkanélküliséget fog eredményezni a tudásalapú munkában.

A MarketCube eredménye nemcsak a munkaerő mögött álló paranoia aggodalma: a McKinsey & Company menedzsment tanácsadó cég kiadott egy jelentést, amely azt sugallja, hogy a mai munkatevékenységek felét 2035-2055-ig fel lehet váltani automatizálással, különféle tényezõktõl függõen. A cég jelentése 2000 foglalkozást elemezte a 800 foglalkozás között, és megállapította, hogy közel 2, 7 trillió dollár bért költenek olyan munkahelyekre, amelyeket végül automatizálni lehet. A PriceWaterhouseCooper (PwC) még ennél is erősebb az automatizálás terén: a PwC szerint az Egyesült Államokban a munkahelyek harmincnyolc százalékát helyettesítheti automatizálás. A számok különösen pusztítóak a gyártás és a munkaerő szempontjából. A Nemzeti Gazdaságkutatási Iroda jelentése szerint minden új robot, amelyet a munkaerőhöz adnak, 3 és 5, 6 közötti elveszített munkahelynek felel meg annak a gyárnak a közelében, ahol a robotot felveszik, és minden egyes 1000 robotonkénti új robot esetén a bérek esnek. 0, 25 és 0, 5 százalék között a helyi közösség számára.

Az automatizálás tudásalapú munkára gyakorolt ​​potenciálisan pusztító hatása nem lenne az első az amerikai ipar számára. David H. Autor, a közgazdász és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzor 1900-ban írt cikke szerint az Egyesült Államokban dolgozók 41% -a foglalkoztatott mezőgazdaságban, de 2000-re ez a szám mindössze 2% -ra csökkent.

"Nem tudom, hogy rá tudok-e hozni az ujjam egy olyan típusú munkára, amely el fog veszni" - mondta Gene Farrell, a Smartsheet alelnöke. "De ismerek olyan vállalatokat, amelyek olyan szerepekkel rendelkeznek, amelyek nem tesznek semmit, csak egyesítik és közzéteszik a havi jelentéseket. Természetesen, ha automatizálni tudják az ilyen típusú tevékenységeket."

A Farrell olyan folyamatokat idéz elő, mint a frissítési kérelmek és az adatgyűjtés, amelyeket egy meghatározott vagy kifejezetten az automatizálásra kész technológia nélkül hajtanak végre. "Manapság sok vállalat e-maileket használ a jóváhagyáshoz. A dolgok elvesznek. Nincs olyan rendszer, amely nyomon követi az e-maileket. Ehhez az szükséges, hogy bárki kezdeményezzen nyomon követési kérelmet, és sok időt töltsön el nyomkövetéssel, hogy jóváhagyási kérelmét elkészítsék… Mi úgy vélik, hogy az automatizálás lehetővé teszi a mai munkavállalók számára, hogy nagyobb értékű munkára összpontosítsanak."

Az automatizálás világosabb oldala?

Az írásában az Autor elismeri, hogy az automatizálás nem feltétlenül vezet munkahely elvesztéséhez. "Azokat a feladatokat, amelyeket az automatizálás nem helyettesíthet, általában kiegészítik" - írja, hivatkozva James Bessen 2015-ös tanulmányára. Bessen példája az ATM-gépek 1970-es években történő bevezetése során a bankpénztári munkahelyek számának növekedésére hívta fel a figyelmet. Autor írja: "Az ATM-eket az 1970-es években vezették be, és az amerikai gazdaságban 1995 és 2010 között számuk megnégyszereződött, körülbelül 100 000-ről 400 000-re. Természetesen feltételezhetjük, hogy ezekben a gépekben csak annyiban volt kiküszöbölve a bankbeszédek. a foglalkoztatás ténylegesen szerényen, 500 000-ről kb. 550 000-re emelkedett az 1980-tól 2010-ig tartó 30 éves időszak alatt (bár a munkaerő növekedése ebben az időszakban, ezek a számok azt sugallják, hogy a bankbemutatók csökkentek az USA teljes foglalkoztatásának arányában).”

A MarketCube kutatása azt mutatja, hogy a tudással foglalkozó munkavállalók optimizmusban gondolják, hogy az iparág profitálhat a hasonló eredményekből. A válaszadók hatvankilenc százaléka mondta, hogy az iparágban a pozitív automatizálás legnagyobb lehetősége az ismétlődő munkára pazarolt idő csökkentése. Majdnem 60 százalékuk azt mondta, hogy hetente hat vagy annál több órát takaríthat meg, ha munkájuk ismétlődő aspektusai automatizálódnak. Érdekes módon, 78 százalék azt mondta, hogy a megtakarított időt jobban a munkájuk érdekes és kifizetődő szempontjaira összpontosítják - összehasonlítva mindössze 33 százalékkal, akik szerint aggódnak, hogy az automatizálás teljesen megölte a munkahelyüket. A számok azt mutatják, hogy az automatizálás kilátása valamivel több optimizmust ösztönöz, mint a pesszimizmus a tudásmunkások körében.

"Amikor azt kérdezik, hogy befolyásolják-e őket, kevésbé aggódnak" - mondta Farrell. "Az emberek valójában nem látják, hogy az automatizálás helyettesíti a munkájukat, de aggódnak amiatt. Az automatizálás valódi ereje az, hogy mindenki látja, hogy a munka üteme felgyorsul. Olyan sok vállalat fektet be csapata termelékenységének javításához. A legtöbb tudásban dolgozó munkavállaló a kommunikációs és együttműködési eszközökkel elárasztva, hogy sok energiát költenek a kommunikációra, és nem a dolgok elvégzésére."

Farrell szerint szerinte az automatizálás nemcsak a munkavállalókat eredményesebbé teszi, hanem valójában segíthet a munkavállalóknak kevesebb órát is eltölteni az irodában, miközben nem befolyásolja a társaság alsó sorát. "Az emberek több órát dolgoznak, mint valaha" - mondta. "Az automatizálás valóban nagyobb rugalmasságot adhat az embereknek, mint valaha."

Reméljük csak, hogy a "rugalmasság" nem udvarias módszer a "munkanélküliség" kifejezésére.

A felmérést 2017. júniusában végezték el, és körülbelül 1000 információs munkavállaló válaszaival foglalkozik az Egyesült Államokban.